Horváth József köszöntése kilencvenedik születésnapja alkalmából

Igen megtisztelő módon velem már harmadszorra ünnepelte ma a 90. születésnapját Horváth József, akinek miniszterelnök úr oklevele mellett a Kertváros jókívánságait is átadhattam. 

Jóska a Vas vármegyei Olaszkán született, iskoláit is ott végezte, majd a Balatonhoz közeli Kapolyon lett sorkatona, pont a legnagyobb felfordulások idején, 1956-ban. 

Budapestre 1959-ben jött, feleségét pedig 1970-ben ismerte meg, akkor már az Ikarus gyár alkalmazottjaként egy jászberényi kiküldetés során. Lányuk 1971-ben született meg, majd a család 1979-ben – a legelső lakók egyikeként – költözött a lakótelepi lakásba. Akkoriban nem kiválasztás során, hanem sorsolás útján dőlt el, ki melyik lakást kapja, és ahogyan elmesélték, bár nem ezt a lakást választották volna, de az ablakból nyíló kivételes panoráma mindennél többet ér számukra. Régebben még a központi tűzijáték látványát is élvezhették a szobából.

Az Ikarus nagysajtoló üzemében – 1959-től egészen ’93-ig - gépbeállító lakatos és darukezelő volt, innen is ment nyugdíjba. Mint megtudtam, sportolni soha nem szeretett, viszont utazni, kirándulni nagyon is, a természetet pedig kifejezetten imádja. Ahogyan elmondta, soha nem szeretett egy helyben lenni, csak a vízparton ücsörögni, és a hosszú élet titkának is a sok kirándulást, sétát tartja. 

Mostanság is nagyon sokat sétálnak a lakótelepen, és persze ne feledkezzünk meg a 4. emeletre vezető sok lépcsőről sem, ami szerintem önmagában is felér egy kardioedzéssel. Emellett pedig szeret tévét nézni, leginkább a meccseket, a boxot és persze a természetfilmeket kedveli.

Azt már most megbeszéltük, hogy 5 év múlva találkozunk, a 100. születésnapján pedig a Jugoszláviából, már most is több mint 50 évvel ezelőtt hozott itallal fogunk koccintani!

Isten éltesse, Jóska!