Isten éltesse, János bácsi!

A szintén 90. születésnapját ünneplő Károlyi Jánosnál is jártam ma, azonban ez alkalommal a köszöntésünk igencsak különbözött az eddigiektől, hiszen ünnepeltünk egy igazán nemes felajánlással ő maga vált ajándékozóvá. János a bevallottan nem túl magas nyugdíja ellenére a kerek születésnapra a Magyar Államtól kapott 90 ezer forintot 100 ezer forintra kiegészítve felajánlotta egy, a Covid-árvák megsegítésére létrehozott alapítványnak!

Születésnaposunk Füzesgyarmaton született, gyerekkorát az ottani tanyavilágban töltötte, szülei – a szövetkezeti rendszer bevezetéséig - állatokat tartottak, földet műveltek. János nem éppen a legmegnyugtatóbb időszakban, 1956-ban Budapesten volt sorkatona. Erről az időszakról rengeteg emléket őriz, többek között azt is, hogy egy katonatársával együtt gyalog vágtak neki a hazafelé vezető útnak. 

Egészen a nyugdíjba vonulásáig egy fatelepen – egy idő után tisztviselőként - dolgozott, Szentmihályra pedig 1964-ben költözött. 

Két lánya, négy unokája született, mára pedig egy fiú és egy lány dédunokával is büszkélkedhet. 

Sajnos a legutóbbi gerincműtéte nem sikerült túl jól, így nagy fájdalmai vannak és a lábai is sokat zsibbadnak. Néha ellátogat a Borostyán idősklubba, bevásárolni még biciklivel jár, de már nem mindig érzi biztonságosnak a leszállást.

A hosszú élet titkaként egy egészen pontos receptet kaptunk, amelynek alapfeltétele, hogy meg kell inni évente 25 liter – lehetőleg házi - pálinkát, naponta fél liter bort vagy akár többet is, valamint nagyon jó idő esetén ezek mellé két-három doboz sört is.

Nagyon köszönöm a sok történetet és a rendkívül tiszteletreméltó felajánlást! Isten éltesse!