Isten éltesse, Olga néni!

Budapesttől közel 300 kilométerre, Szabolcsbákán látta meg a napvilágot Bányai Istvánné, akit kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntöttem otthonában és adtam át miniszterelnök úr mellett a kerületiek jókívánságait is. Az ünnepeltünk lánya, fia és egyik unokája társaságában rendezett családi ünnepségre Ács Anikó alpolgármester asszony is elkísért, akinek anyukája és Olga néni igen jól ismerték egymást.

Olga néni nehéz sorsú családba született, és bár kimondottan jó tanuló volt, nagy bánatára nem tudott továbbtanulni, ám a tudás utáni vágyát nem vehette el semmi, a könyvek nagy szerelmese lett, jóformán bármit kiolvasott, rajongott könyvei társaságát élvezi a mai napig. A születésnaposunk imádott férjének két gyereket szült, akik négy unokával örvendeztették meg. Megismerkedésük valódi korabeli romantikus történet, hiszen miután Istvánnak megmutatták Budapesten Olga fotóját, azon nyomban tollat ragadott és egy szívhez szóló levéllel udvarolni kezdett, aminek egy szép vasárnapi napon lánykérés lett a vége. A XVI. kerületbe 1966-ban költöztek, Olga néni azóta is ugyanabban a házban él, kezdetben az Ikarus-gyárban dolgozott, majd nyugdíjazásig a Hermina úti óvodában volt dajka. 

Bár a családja nagyon sokat segít neki, még mindig ellátja magát, tesz-vesz a ház körül, sőt fával fűti a cserépkályhákat. A hosszú élet titkát firtató kérdésemre a becsülettel ledolgozott éveket, a sok munkát kaptam válaszul, nem is kételkedem megtartó erejükben.

Isten éltesse még egyszer nagyon sokáig, Olga néni, ígéretemhez híven öt év múlva találkozunk, a Jóisten tartsa meg egészségben!