Ugyan a városhatáron kívül, de rengeteg kertvárosi emlék felidézése közepette köszöntöttem ma Csongár Mihály Imréné Rózsikát 90. születésnapja alkalmából, és adtam át neki a kerület üdvözletét.
Rózsika fizikai állapota miatt jelenleg lányáéknál, Kistarcsán lakik, azonban memóriája kiváló, még arra is részletesen emlékezett, amikor pár éve idősek napján klubtársaival együtt felköszöntöttek. Bizony, már akkor megbeszéltük, hogy mindenképpen felkeresem a 90. és természetesen a legkerekebb 100., majd a 101. születésnapján is!
Ünnepeltünk Tiszacsegén született, és igazán nehéz gyermekkora volt, édesapja évekig volt Szibériában fogságban. Így neki nagyon-nagyon korán, már 9 éves korától dolgoznia kellett, nem is akármit, a cséplőgép mellett rakta az asztagot, szedte a markot. Budapestre 1961-ben került fel, és dolgozott esztergályosként, majd egy sajtolóban is.
Egy fia, egy lánya, két unokája, sőt két dédunokája is van, mindennapjait pedig – legnagyobb sajnálatára – mostanság kerekesszékben tölti. Szívből remélem, hogy csupán időlegesen!
Szeretteid körében eltöltött, nyugodt éveket kívánok, Rózsika! Isten éltessen!