Isten éltesse sokáig, Irénke néni!

A 90. életévét betöltő Varga Sándornénál jártam ma, hogy jeles születésnapja alkalmából felköszönthessem és átadhassam miniszterelnök úr, valamint mindannyiunk jókívánságait.

Irénke néni szemét holnap műtik, így innen is köszönöm, hogy szakított időt egy kis beszélgetésre és nosztalgiázásra, ismét rengeteg – az elmúlt évtizedeket híven tükröző – történettel gazdagodtam.

Ahogyan megtudtam, Irénke néninek valóban nehéz, sok-sok munkával teli élete volt, kilencen voltak testvérek, és már egészen kisgyermekkorától dolgozott, míg a család többi tagja a földekre járt, az ő feladata az állatok őrzése volt. Öccsével pedig felváltva jártak iskolába, mivel mindketten ugyanazt, a bátyjuktól megörökölt egy váltás ruhát hordták. 

Budapestre nővérét követve került egy olyan „albérletbe”, ahol csak az ágyat bérelhették és még mosási lehetőségük sem volt. Büszkén mesélte, hogy már a legelső napon szerzett magának munkát a cérnagyárban. 

1958-ban ment férjhez, majd hogy ne három műszakban dolgozzon, galvánozónak állt. Két fia született, a házukat a család segítségével saját két kezükkel építették, de egy lakáscsere után közel 20 esztendeig éltek Dunaújvárosban, ahol varrónőként is dolgozott. Ezt a tevékenységét még nyugdíj mellett is folytatta, sőt olyan sok munkát kapott, hogy még a szomszédasszonyát is felfogadta vasalásra és a gombok felvarrására. 

Tetterejéből vajmi keveset veszítve még ma is ellátja magát, kis kocsijával szívesen jár egyedül bevásárolni, de az otthoni varrogatást sem hagyta abba.

Bár Irénke néni – talán nem meglepően - a hosszú élet titkának is a sok munkát tartja, én azért szívből kívánom, hogy a jól megérdemelt pihenéssel töltse a mindennapjait! 

Nagyon boldog születésnapot, Isten éltesse!