Kovács Péter polgármester köszönti Schmidt Sándort
Kilencvenes számozású lufi-
Kovács Péter polgármester köszönti Schmidt Sándort
Ahogyan ő maga fogalmazott, az első 90 évét ünneplő Schmidt Sándornál jártam ma ebből a jeles alkalomból és adtam át mindannyiunk jókívánságait.
Sanyi bácsi Mezőtúrról származik, és bár oda járt iskolába ő is és felesége is, csak később, Budapesten ismerkedtek meg. Elmondása szerint nagyon nehéz gyermekkora volt, máig emlékszik rá, milyen sokat kellett gyalogolnia, hogy iskolába járhasson.
Bár repülőszerelő szeretett volna lenni, végül közlekedési üzemmérnökként végzett, és bizony a beszélgetésünk során nem is rejtette véka alá néhány kereszteződéshez, útpadkához vagy éppen egy-egy STOP-táblához fűződő véleményét. Dolgozott az Építőanyag-fuvarozó vállalatnál, de rózsát oltani is kiválóan tud.
Nagyon büszke a szülőföldjéről, Mezőtúrról szóló könyvekre, kalendáriumokra, a mai napig oly annyira visszahúz oda a szíve, hogy a nyarakat még most is ott tölti. Érdekességképpen pedig azt is megtudtam, hogy az 1956-os események olyan meghatározóak és emlékezetesek maradtak számára, hogy azóta is mindent az 56-os számhoz igazít. Feleségével 62 éve házasok, két lányuk, egy unokájuk van, itt pedig – micsoda véletlen – 56 esztendeje élnek.
A jó humoráról ismert Sanyi bácsi a hosszú élet titkára vonatkozó kérdésemre mosolyogva azt a választ adta, hogy nem szabad meghalni. Majd ezt egy kicsit komolyabban kiegészítette azzal is, hogy az embernek mindent meg kell becsülnie. Bizony, ez így is van!
Nagyon jó egészséget a továbbiakra, Isten éltessen!