Kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntöttem ma Kállai Vilmost, aki hajlott kora ellenére bizony ritka erős és határozott kézfogással fogadott.
Vili bácsi – magyar szakos tanárként - egész életében tanított, először Tápiógyörén 32 évet, majd hosszú-hosszú esztendőkön keresztül, egészen a nyugdíjba vonulásáig a Centin. Amikor szintén pedagógus feleségével kerületünkbe érkeztek, akkora tisztelet övezte a több mint három évtizedes rutinját, hogy rögtön 8 állás is ajánlottak a számára.
Nagy meglepetésben volt részem, amikor elmesélte, hogy nyugdíjba vonulása után – természetesen csak azért, hogy legyen mivel elütnie a rengeteg idejét – írt egy regényt is. És mind a mai napig nagyon szép emlékként őrzi azt az író-olvasó találkozót, amit volt iskolájában, rengeteg diák érdeklődésétől övezve rendeztek a tiszteletére.
Vili bácsinak egy fia van, azonban ő a betegsége miatt intézetben él. Bár Vili bácsi napi ellátást igényel, nagyszerű memóriával rendelkezik, és kiváló beszélgetőtársnak bizonyult, és ahogyan a XVI. kerületiek között az lenni szokott, az Ikarus is azonnal szóba került.
Arra a kérdésemre, hogy mi a hosszú élet titka, valóban elgondolkodtató, egyedi választ kaptam. Vili bácsi meggyőződése, hogy ez nem más, mint alkalmazkodni egy adott helyzetben a körülményekhez. Igazán bölcs gondolat!
A Jóisten éltesse még nagyon sokáig, remélem, öt év múlva találkozunk!