Szász József alpolgármester köszöntötte Juhász Istvánt, aki ugyan már nyár közepén betöltötte a 90. életévét, de csak most nyílt alkalom a köszöntésére.
István bácsi Cinkotán született és a helyi polgári iskolában tanulta a betűvetés és a számolás tudományát. A polgári elvégzése után általános műszerésznek tanult, és ebben a szakmában dolgozott egészen 68 éves koráig, amikor a Híradástechnikai Gépgyárból nyugdíjba vonult. Korábban több munkahelye is volt, de a szakmához sohasem lett hűtlen. A nyugdíjas évek azonban nem jelentették a munka végét, mert még 9 évig dolgozott a Kártyagyárban. Életpályája azonban nem volt ennyire töretlen, hiszen fiatal emberként élte át a háborút. Szerencséjére amikor levente volt, összegyűjtötték a fiatalokat, és kivitték Németországba. Ennek köszönhetően nem orosz, hanem amerikai fogságba esett. Majd miután hazakerült, folytatta a szakmáját. Az amerikai fogság miatt faggatták ugyan egy ideig, hogy nem amerikai kém-e, de aztán egy idő után békén hagyták.
1952-ben megnősült, és abban az évben költöztek mai lakóházukba. Feleségét azonban 63 évi házasság után, tavaly januárban elvesztette. Házasságukból három lányuk született, unokái azonban mind az öten fiúk, és már hét dédunoka is van a családban.
Ma már nem tud nagyon aktív életet élni, mert kisebb nagyobb egészségügyi gondok gátolják ebben. Szelleme még nagyon friss, de lábai már nem mindig engedelmeskednek. Szerencsére sokat nem is kell mennie, mert lányai felváltva gondoskodnak róla.
Arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, némi gondolkodás után azt válaszolta, hogy talán a békés otthon és a nyugalom. Lányai szerint azonban bizonyára a gének is komoly szerepet játszanak ebben. István bácsi annak ellenére, hogy érszűkületes, fájós lába miatt helyhez van kötve, mosolygósan, jókedvűen néz a világra, ritkán rosszkedvű. Legyen így még hosszú évekig, Isten éltesse sokáig!
XVI. Kerületi Újság