A képen Miklós bácsi
Miklós bácsi és Kovács Péter polgármester úr fényképet nézeget
Kilencvenedik születésnapja alkalmából jártam ma a korából jónéhány évet, sőt néhány évtizedet is bátran letagadható Prokob Miklósnál, aki igen dolgos életéről mesélt nekem.
Miklós bácsi a 6. elemi után jött fel Budapestre tanulni, és kifejezetten olyan iskolát keresett, ami szakmát is ad. Épület- és műlakatos lett, majd technikumot végzett, a Műegyetemre pedig már minden gond nélkül bejutott, ahol gépészmérnökként diplomázott.
Egészen elképesztő, de élete során 5 házat épített fel, természetesen azt is, amiben jelenleg is él.
Szinte mindig szavatossági építésvezető volt, amit igazán kedvelt, és dolgozott többek között a Fémmunkás Vállalatnál és az Épületipari Kivitelező Vállalatnál is. Tudását és szorgalmát mindenhol elismerték, egyszer még a termelési osztályvezetői pozíciót is felajánlották neki, azonban mivel nem volt párttag, azt végül nem tölthette be.
Pontosan 30 éve ment nyugdíjba, de pótolhatatlan rutinját, szakértelmét az is igazolja, hogy nyugdíjba vonulása után csupán két hónap telt el, amikor már hívták vissza dolgozni.
Egy fia, egy unokája van, akikről igazán nagy büszkeséggel mesélt nekem. Ahogyan ő fogalmazott, a napjait leginkább unatkozással tölti, de kora reggel és esténként, a nagy meleg után nagyon szeret sétálni, körbejárni a környéket és jókat beszélgetni az utcán. Megismerve életét, talán nem meglepő, hogy a hosszú élet titkának pedig a sok munkát tartja.
A Jóisten éltesse még sok-sok esztendeig családja körében, Miklós bácsi! Ahogyan megbeszéltük, öt esztendő múlva találkozunk!