Kilencvenedik születésnapja alkalmából látogattam ma el Nyujtó Irmához, aki korát meghazudtolva, szellemi és fizikai frissességének teljességében fogadott mátyásföldi, tisztaságtól ragyogó házában. Miniszterelnök úr jókívánságait is átadva a meghatódott ünnepeltnek, a pamlagon helyet foglalva azonmód meg is indult a szó, és Irma néni fiatalokat megszégyenítő memóriával és kifinomult, választékos kifejezésmóddal szőtte szavainak fonalát egyik családi anekdotából a másikba. Nem meglepő eme szofisztikált stílus, hiszen születésnaposunk a szegedi főiskolán diplomázott magyar és ének szakos tanárként, majd egész tanári pályafutását a kőbányai Szent László tér iskoláiban töltötte, nyugdíjba is innen vonult.
A családban öten voltak testvérek, rajongásig szeretett édesanyja példát mutatva, a szorgalmat és becsületességet útravalóul adva indította el az életben. Kedves diákjainak emlékét a mai napig szívében hordja, mi sem bizonyítja jobban hatását egykori tanítványaira, mint az a köszöntő levél, amit nemrégiben egyik első növendékétől kapott. A fiatal elmék pallérozása ragyogó emlékezőtehetséggel párosult, Ady Endre tollából született, Üzenet egykori iskolámba szívbe markoló, mély átérzéssel elszavalt sorai bizony könnyeket csalt a szemünkbe.
A hamarosan vasdiplomáját is kiérdemlő Irma néni szűnni nem akaró lendülettel vezeti a háztartást, süt, főz, mos és takarít, egyedül intézi a bevásárlást és állandó tagja a kőbányai idős pedagógusok klubjának. A kerti munka a mai napig békével tölti el, és bár már hosszabb túrákra nem vállalkozik, korábban rendszeres természetjáró volt a Vasas szakosztályával, nem egyszer húsz kilométereket sétálva hegynek fel és völgynek le, feloldódva az erdők-mezők tavaszi zsongásában, elmerengve patak vizének csobogó, dús folyásán.
Ezúton is kívánok még egyszer nagyon boldog születésnapot, Irma néni! Ígéretemhez híven legkésőbb öt év múlva újra találkozunk, addig is
„Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”