Péter László is decemberben ünnepelte 90. születésnapját, akit Kovács Péter polgármester keresett fel születésnapja alkalmából. Vele tartott dr. Környeiné Rátz Katalin önkormányzati képviselő is.
Laci bácsi szinte csak arra a néhány órára hagyta el Mátyásföldet, amíg Nógrádszakállon megszületett. Majdnem a vonaton jött a világra, de végül türelmesen megvárta, amíg elérik úti céljukat. Élete azonban a XVI. kerülethez kötődik. Elemi iskolába Mátyásföldön járt, a polgárit pedig Cinkotán végezte. Csak a háború tudta elüldözni a családot a nagyszülőkhöz. Az akkor újra Magyarországhoz csatolt Losoncon lett ipari tanuló. Géplakatosnak tanult, de a politika beleszólt az életébe, mert Losoncot ismét visszakapták a szlovákok. Laci bácsi ekkor Szécsénybe került, ott fejezte be tanulmányait, ott vehette át géplakatosi segédlevelét. 1948-ban tért vissza Mátyásföldre, akkor azonban behívták katonának. Határőr alakulathoz került az osztrák határra, ahol három évig teljesített szolgálatot. Mire leszerelt, munkahelye megszűnt, de heteken belül talált új állást a MÁV Landler Jenő Járműjavító Üzemében. Ott negyven évig dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Közben sok tanfolyamon, továbbképzésen vett részt, leérettségizett, és elsők között volt Magyarországon, akik a vagonok kerekeit, rugóit és a menetbiztonsággal összefüggő alkatrészeket ultrahang készülékkel ellenőrizték.
1967-ben nősült meg. Feleségével azóta is boldog házasságban élnek, immár 51 éve. Egy fiuk és egy unokájuk van, mindkettőről csak a legjobbakat tudják mondani.
Arra a kérdésre, hogy mivel tölti a napjait, a barkácsolási szenvedély jut eszébe. „Műszaki mérgezése van”, imádja a motorokat, a szerkezeteket, de amikor házat kellett építeni, akkor sem kellett a szomszédba menni tanácsokért.
Isten éltesse őt még nagyon sokáig!
XVI.