Ritka szerencsés embernek mondhatja magát Oravecz Józsefné Piroska néni, hiszen szemmel láthatóan - és saját elmondása szerint is - szerető családja körében töltheti mindennapjait, emellett pedig kitűnő egészségnek örvend, nem fáj semmije. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy mosolygósan és életvidáman fogadott az otthonában, amikor ma délelőtt felköszöntöttem a kilencvenötödik születésnapja alkalmából.
Piroska néni gyerekkorát és fiatal felnőtt éveit is Hódmezővásárhelyen töltötte, férjhez is a városban ment. Házasságukból két fia született – elmondása szerint külön örült ennek, mivel így nem kell majd megtapasztalniuk a szülés fájdalmait -, gyermekei négy unokával örvendeztették meg az évek során.
Az ünnepelt 1967-ben jött a fővárosba, a Kertvárosban másfél éve lakik, ekkor költözött be az egyik fiához és menyéhez. Egész életében dolgos, minden szabad percét hasznos tennivalóval kitöltő személyisége nehezen viseli, hogy már nincsenek végrehajtandó feladatok, hiszen a családja mindenben ellátja és segíti. Nagymamája és édesanyja is sokat kézimunkázott, így a kötés és horgolás kedvelt mindennapi időtöltése volt, az unokák különféle ruhaneműi mellett az egyháznak varrta, hímezte a keresztelőkendőket.
Piroska néni remek memóriával van megáldva, többek között a mai napig fejből szaval - ahogyan fogalmazott, sok mindenre emlékszik vissza, a rosszra is, de inkább a sok szép jóra. Szokásos kérdésemre, hogy mi a hosszú élet titka, a békességet válaszolta, nem is csoda, hogy haragos nélkül élte az életét. Egész lényéből sugárzik a keresztényi megbocsátás.
A házasoknak is hasonló jó tanáccsal szolgált: a házasságban a türelem a legfontosabb. Egyszer én tévedek, legközelebb a párom, mindnyájan botladozunk az életben, tudni kell megbocsátani a másiknak.
Piroska néni egyedüli félelme, hogy terhére lesz a családjának, de ahogyan én látom, egész életét arra áldozta, hogy széppé varázsolja a szerettei életét és ez a mérhetetlen szeretet termő talajra hullott, így örömmel gondoskodnak róla, adnak vissza egy keveset a sok törődésből.
Azt kívánom, hogy maradjon meg erőben, egészségben, szeretetben, boldogságban és találkozzunk legkésőbb öt év múlva, a századik születésnapján. Isten éltesse nagyon sokáig!