Szász József alpolgármester köszöntötte Porodán Lászlónét 90. születésnapja alkalmából. Borika néni mind szellemileg, mind fizikailag kitűnő állapotban van, és széles mosoly kíséretében, lendületes beszédstílusban mesélte, hogy a kárpátaljai Visken született, amely akkor éppen cseh fennhatóság alá tartozott. Népes családba érkezett, hiszen tizenegyen voltak testvérek. Ott élt egészen a II. világháború befejezéséig, amikor egy vállalkozó munkásokat toborzott, hogy részt vegyenek Budapest újjáépítésében. A fővárosban férfiszakmákban dolgozott: először kőműves volt, majd betanított esztergályos lett a Telefongyárban. Kitanulta a festést és mázolást is, de azt azért kellett abbahagynia, mert a hígító gőze megbolygatta a vérképét. Akkor a Vörös Október Termelő Szövetkezetben talált munkát, ahol egészen nyugdíjazásáig dolgozott.
1951-ben ment férjhez. Négy lányuk született, ám közülük már csak hárman élnek. A családfő kamionosként kereste a kenyerét, sokat volt távol, ezért minden gond Borika néni vállát nyomta. Férje már szintén nincs köztük, 2009-ben elhunyt. Sok örömet ad viszont neki a hat unoka és a négy dédunoka.
Az ünnepelt manapság olvasgat, tévét néz. Ha az időjárás engedi, kertészkedik. Szívesen beszélget a szomszédokkal, megsimogatja a három pajkos kutyát, de a család dolgozni már nem nagyon engedi, megcsinálnak helyette mindent. Isten éltesse még nagyon sokáig!
XVI. Kerületi Újság