A mindmáig figyelemreméltóan aktív életet élő, 90. esztendejét betöltő Rimóczi Sándort köszöntöttem ma családi üzemükben, átadva miniszterelnök úr emléklapját, valamint a kerületünk jókívánságait.
Sándor Jászfelsőszentgyörgyön született, a települést igen korán - mindösszesen 20 forinttal a zsebében - 14 évesen hagyta el. Vas- és fémesztergályosként végzett, ezt követően leérettségizett, majd 24 évesen letette a mestervizsgát, és mintegy másfél évtizedig oktatta is a diákokat. A mestervizsga bizottság tagja, később pedig elnöke is lett. Első üzeme még Kőbányán volt, majd 1989-ben jöttek erre a telephelyre, ahol a kezdetekkor 142 főt foglalkoztatott.
Szülőfaluja, Jászfelsőszentgyörgy azonban a későbbiekben is nagy szerepet kapott az életében, hiszen 1994-től, egy cikluson át - következetessége és kimagasló vezetői képességei miatt - a település igen nagyrabecsült polgármestere volt. Ezen tisztséget a saját üzemének vezetése mellett látta el, így bár az ott élők nagyon számítottak az újraindulására, ezt már nem vállalta a továbbiakban. De a beszélgetésünk során azt is megtudtam, hogy mindezen szerteágazó elfoglaltságai mellett 30 esztendeig volt a budapesti rendőrök vadásztársaságának elnöke is.
Feleségével 65 éve házasok, két gyermekük, 7 unokájuk van, és immár 5 dédunokával is büszkélkedhetnek. Sándor rendszeresen vezet, sőt minden egyes nap bejár a családi üzembe is.
Elmondása szerint – ahogyan a háborút megélt nemzedék általában – az ételek terén nem válogatós, a hosszú élet titkának a jó és támogató feleséget gondolja, valamint azt, hogy egész életében, már nagyon fiatal korától kezdve dolgozott.
Isten éltessen, Sándor, öt esztendő múlva találkozunk!