Szerintem mindannyian szeretnénk olyan erőtől duzzadó, ruganyosan fiatalosak lenni 95 éves korunkban, mint Szebegyinszki István, akit születésnapja alkalmából köszöntöttem árpádföldi otthonában.
Pista bácsi életében a munka becsülete központi szerepet játszik és ebből nem enged a mai napig sem, hiszen a növényeit folyamatosan maga metszi és permetezi a kertben. Jó erőnlétéhez minden bizonnyal hozzájárulnak a hosszú séták is, amiket az orvosi rendelő és a gyógyszertár felkeresésekor tesz.
Az ünnepelt Szarvason született, ahol őt és testvéreit egyedül nevelte édesanyjuk. 1951-ben bevonult katonának, ami gyökeresen megváltoztatta az életét, hiszen egy önkéntes konyhai szolgálat elvállalásával a szakácstanfolyamot is elvégezte, amire a honvédség küldte. Sőt, olyannyira megbecsülték a munkáját, hogy később civilként is visszahívták főzni.
Ahogyan mondtam, Pista bácsi életét alapjaiban határozta meg a főzés, hiszen a későbbi felesége is konyhán dolgozott. Bár, amikor találkoztak, a születésnapos már a Szegedi Építőipari Vállalatnál volt mindenes, de az ebédnél a menzán a társainál mindig egy kanállal több ételt kapott egy csinos kiszolgálótól… a többi pedig már történelem.
A boldog házasok közös otthonukat együtt építették fel Árpádföldön, a kalákában bontott téglák pucolásától kezdve a betonozásig, majd mindent a két kezükkel csináltak. Később, amikor a gyermekük is megházasodott, Pista bácsi még egy ikerépületet is felhúzott az ifjú párnak, amiben jelenleg az unokája lakik, aki sok mindenben segít nagypapájának.
Pista bácsi végtelen szeretetét a családja irányában jól mutatja, hogy amikor imádott felesége gyógyíthatatlan beteg lett, otthon gondozta, ápolta majd tíz éven keresztül. Egészen döbbenetes a kötődésnek és a hűségnek ez az önzetlen, kötelességtudó, lelkiismeretes formája.
A hosszú életet firtató szokásos kérdésemre a munka szeretetét, a becsületességet és a mértékletességet jelölte meg az ünnepelt.
Még egyszer Isten éltesse sokáig, Pista bácsi, találkozunk öt év múlva, a kerek évfordulón is!