Ismét egy roppant fiatalos és lendületes hölgynél jártam ma, Bulyovszky Lajosné Horváth Zsuzsanna bizony nemhogy éveket, de évtizedeket is bátran letagadhatna korából. Az ünnepelt Mezőkeresztesen látta meg a napvilágot, ötödik gyerekként, később még egy öcsike is érkezett az így már hatgyermekes családba. Édesapja a település főjegyzője volt, aki a bőséges gyermekáldásra tekintettel a háború alatt a tardi jegyzőséget elvállalva elkerülte a frontszolgálatot. Zsuzsa néni Miskolcon kezdte meg az iskoláit, szülőfaluja iránti szeretetből minden alkalommal, amikor vonatra szállva hazafele igyekezett, Mezőkeresztesre érve állva üdvözölte otthonát.
Később Pestre került a nővére szárnyai alá, majd kijárva az iskolákat, pénzügyesként helyezkedett el, és hosszú időn keresztül a Magyar Tudományos Akadémia alkalmazásában állt az egyik, a Budai Várban található intézeténél. Elmondása szerint bár a főváros zajos forgataga kezdetben zavarta a vidékies nyugalomhoz szokott természetét, ám a Városmajor és a Vár szépsége feloldotta a kezdeti ellenállását, olyannyira, hogy átérezve a nyüzsgést, baráti társaságával hosszú éveken keresztül aktívan látogatták a színház- és kiállítótermeket, mozgóképszínházakat.
Zsuzsa néni két házassága során egy lánygyermeknek adott életet, aki pedig egy fiú unokával örvendeztette meg, akivel a mai napig is egy családi házban él, hiszen lányáék pár éve elköltöztek a Dunakanyarba. Ugyan Zsuzsa néni régi nagy szerelme a Duna, annál is inkább, mivel régebben sokat evezett a folyón, ám annyira megszerette a Kertvárost, ahova már nyugdíjasként érkezett, hogy végül nemet mondott az újabb költözésre. A kerület nyugodt csendessége fiatalkorára emlékezteti, lakóutcájának közössége pedig jó társaságot biztosít a mindennapokhoz.
Isten éltesse jó egészségben még nagyon sokáig Zsuzsa néni!