A kiskertekben még jó ideig a téli hideg az úr, a kertművelők számára viszont a szezon már ekkor elkezdődik. Az új esztendőben tiszta lappal és reményteljes várakozással foghatunk neki a termesztésnek. Ebben a részben sorra vesszük azokat a biokertben alkalmazható fogásokat, melyekkel megalapozhatjuk az egész éves vegyszermentes házikerti termesztést.
Tervezzünk előre
A sikeres szezont nagymértékben meghatározza a megfelelő tervezés. A biokert egyik alappillére a vegyeskultúra és a vetésforgó alkalmazása. A vetésforgó lényege, hogy a különböző zöldségfélék eltérő tápanyagigénye miatt érdemes a hasonló igényű fajtákat együtt termeszteni és azokat minden évben más helyre ültetni. A kerti zöldségféléket 4 főbb csoportba osztjuk.
- Az 1. csoportba a kifejezetten tápanyagigényes növények tartoznak, mint a burgonya, paradicsom, paprika, padlizsán, tök, dinnye és az uborka, melyek az előző év végén megtrágyázott vagy komposzttal táplált talajban érzik jól magukat és a vegetációs időszakban is igénylik a tápanyag-utánpótlást.
- A 2. Csoportba közepes tápanyagigényű gyökérzöldségek, úgy mint a sárgarépa, zeller, pasztinák, petrezselyem, salátafélék, cékla, mángold és a spenót sorolhatók.
- A 3. Csoport növényei a káposzták, karalábé, brokkoli és a tarlórépa szintén a gazdag talajt szeretik, ezért ugyancsak trágyával, komposzttal dúsított helyre ültessük.
- A 4. Csoportba a mérsékelt igényű hüvelyesek sorolhatóak, melyek gyökérgümőiken nitrogént gyűjtenek és raktároznak, ezzel jó fejlődést biztosítva az utánuk következő növényeknek.
Ennek a felosztásnak megfelelően minden évet indítsunk vetésterv készítésével. Vegyünk elő papírt és ceruzát, rajzoljuk fel a leendő ágyások helyét. Jelöljük meg, hogy mit hova szeretnénk ültetni, végül a legtöbb tápanyagot igénylő növények helyét lássuk el tápanyaggal. A következő években ez alapján toljuk egy ágyással arrébb az adott növénycsoportot, így mindegyik az 5. évben fog visszakerülni ugyanarra a helyre. Tervezésnél vegyük figyelembe a különböző növények társíthatóságát. A jól megválasztott növény szomszéd riasztó, vagy vonzó tulajdonságával támogatja a másik egészséges fejlődését, aminek áldásos hatásait kár lenne kihasználatlanul hagyni. Néhány példa a kedvező társításokra: borsó-burgonya, bokorbab-káposztafélék, cékla-saláta, cukkini-vöröshagyma, fokhagyma-szamóca, kukorica-tök-borsó, paradicsom-zeller, sárgarépa-vöröshagyma, spenót-retek.
Készüljünk a veteményezésre!
Előfordult már Önnel tavasszal, hogy hiába várja a vetés szárba szökkenését? Sok kertész ilyenkor a hibát magában keresi, pedig a kudarc egyszerű oka a túl régi, esetleges rosszul tárolt vetőmag is lehet. A konyhakertekben gyakran csak kis mennyiségű szaporítóanyag kerül felhasználásra, a maradék pedig a zacskóban marad.
A palántázás, kinti veteményezés előtt mindenképpen vegyük számba vetőmagjainkat. Nézzük meg a csomagoláson azok lejáratát. Ha sok vetőmagunk van, a könnyebb átláthatóság végett érdemes erről egy táblázatot is vezetni.
A vetőmagok élettartama fajtától függően igen különböző lehet. Jó tudni, hogy a tökfélék magjai 6-8 évig, a paprika, retek, saláták, spenót és káposztafélék magjai 4-5 évig eltarthatók, a paradicsom, zeller, sárgarépa, vöröshagyma, cékla, bab és borsó 3-4 évig, a petrezselyem és édeskömény magjai pedig csak 1-2 évig maradnak csíraképesek. A feketegyökér, kapor és pasztinák magjait csupán a következő szezonban tudjuk biztonsággal elvetni.
Ha biztosra szeretnénk menni, érdemes a vetőmagok csíraképességét próbacsíráztatással ellenőrizni. Tegyünk egy kis tálkába egy vattakorongot vagy egy darab itatós papírt, majd nedvesítsük be. Helyezzünk a nedves felületre 50-100 magot egy adott fajtából és az egészet fedjük le egy alufóliával. 5-10 nap elteltével számoljuk meg az egészségesen fejlődő csírákat, ehhez arányítva pedig kiszámolhatjuk, hogy mennyivel kell többet vetnünk. Vegyük figyelembe, hogy a kültéri körülmények között rosszabb eséllyel indulnak a magok, így ha egy adott minta 50-70%-ban csírázik ki, már ne használjuk fel.
Áttekintve magkészletünket több olyan magzacskót találhatunk, amit évek óta nem használtunk fel, mert adott esetben a kertünk adottságai nem voltak megfelelőek az adott fajta fejlődéséhez, vagy egész egyszerűen a minimális felhasználás mellett a tasak tartalmának nagy része feleslegessé vált. Kár lenne ezektől megválni, éljünk az év elején rendezett magbörzék lehetőségével, ahol csere útján magunk is olyan különlegességekhez juthatunk, melyekhez akár személyes történet és pontos termesztési útmutató is jár. Vetőmaggal megajándékozhatjuk barátainkat, ismerőseinket is, ezzel is kertészkedésre buzdítva őket.
Az újonnan vásárolt vetőmagok esetén fokozottan figyeljünk, hogy az mindenféle vegyszeres kezeléstől mentes, azaz csávázatlan legyen. A csávázószerek olyan rovarölő, gombaölő vagy más növényvédő hatású vegyszerek, amelyek elősegítik a magok biztonságos kelését. Cserébe közvetlenül szennyezik a talajt és a vizeket, mérgezik az élővilágot. A legbiztonságosabb szaporítóanyag az, amelyik rendelkezik ökológiai minősítéssel, aminek értelmében már nem csak a vetőmagot, hanem magát az anyanövényt is a bio előírásoknak megfelelő, tanúsított ökogazdaságban állították elő. Bio növényt nemcsak bio vetőmagból nevelhetünk, hanem szokványos kezeletlen vetőmagból is. A legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb, ha megpróbálunk minél több fajtából saját magunk által fogott szaporítóanyagot használni.
A sötét téli estéken a veteményezésre való ráhangolódásként készíthetünk házilag vetőmagszalagot. Ha kicsit előre dolgozunk, az apró magvak vetése ezzel a fogással gyerekjáték lesz, mert a szezonban már nem kell bajlódni az időigényes egyeléssel, egyúttal könnyűszerrel alakíthatunk ki katonás sorokat. Kertészeti szaküzletekben kaphatunk készen is, de jelentős összeget spórolunk meg, amennyiben magunk állítjuk elő. Fogjunk egy tekercs WC papírt vagy konyhai papírtörlőt, tekerjük le róla a bevetendő sornak megfelelő mennyiséget. A ragasztóanyag nem más, mint csiriz, amihez keverjünk össze fél dl lisztet 2 evőkanál meleg vízzel. A kész masszával rögzítsük a papírra egy csipesz segítségével a magvakat a kívánt tőtávolságra, végül írjuk rá, hogy mit ragasztottunk rá. A megszáradt csíkot tekerjük fel és száraz hűvös helyen tároljuk felhasználásig.
Kezdjünk neki a palántázásnak!
Az egészséges zöldség csak egészséges növényből nevelhető. A saját kezűleg előállított palántával garantálhatjuk a leginkább a vegyszermentes termesztést. A fűtött környezetben való veteményezéssel márciusban lesz a legtöbb dolgunk, de ennek hozzávalóit már januárban és februárban összekészíthetjük. A magoncok neveléséhez szinte bármilyen tartóedény megfelel. A legjobb, ha nem új és drága cserepeket veszünk, hanem ezen a téren teret engedünk az újrahasznosítás szellemének. A használt tejfölös, joghurtos poharak, kettévágott italos kartonok, virágládák tökéletesen megfelelnek erre a célra, feltéve, ha használat előtt meleg mosószeres vízzel alaposan megtisztítjuk és aljukat kilyukasztjuk. Ami a lebomló alkalmatosságokat illeti, vethetünk WC papír gurigába, tojáskartonba, készen kapott tőzeg cserépbe vagy tőzegkorongba. Ez utóbbiaknál fokozottan kell ügyelni a locsolásra, mert nagyon hamar kiszáradnak.
Szintén sokat takaríthatunk meg, ha mi magunk készítjük a termesztőközeget is. A palántaföld keverékhez 4 l komposzt, 2 l perlit és 2 l tőzeg vagy kókuszrost szükséges. A kiültetés utáni könnyebb akklimatizáció érdekében a keverékhez adhatunk 20% mennyiségben átrostált kerti talajt. A kifejezetten tápanyagigényes növények földjéhez tehetünk 3 evőkanál marhatrágya pelletet is. Ha ezzel kész vagyunk, nem maradt más hátra, mint februárban megkezdeni a sort a zeller, karalábé, karfiol, káposzta, saláták és csili paprikák elvetésével.
Növényvédelem
A tél végi növényvédelem legalább olyan fontos, mint a vegetációs időszakban elvégzett, mert nem a kialakult bajt kezeli, hanem a betegségek, kártételek megelőzését szolgálja, ezért ne mulasszuk el. Első lépésben fagymenetes napokon, rügyfakadás előtt szabadítsuk meg metszés útján a csonthéjasok kivételével a gyümölcsfákat és a bogyós termésűeket a felesleges ágaktól. Drótkefével tisztítsuk meg a fák törzsét, távolítsuk el az elhalt kéreg részeket, ezzel felszámolva az kártevők téli búvóhelyét. A kaparékot semmisítsük meg. A metszés és tisztogatás után ha a levegő hőmérséklete minimum 5 fokos, valamennyi gyümölcsfát, bokrot és szőlőtőkéket kezeljünk bőséges, lemosó jellegű permetezéssel, amihez használjunk réztartalmú szereket (rézszulfát, rézhidroxid, rézoxidklorid, bordói keverék) vagy ploliszulfidként, illetve olajtartalmú (vazelinolaj, ásványi olajok, növényi olajok, paraffinolaj) készítményeket.
Weimper-Horváth Anett
A XVI. Kerületi Újság legfrissebb száma: https://www.bp16.hu/hirek/keruleti-ujsag/202102-szam-20210127